Dorogon lakom, Budapesttől mintegy 40 km-re egy családi házban. Világ életemben szerettem volna kutyát. Amióta az eszemet tudom állatorvosnak készültem, de sajnos ez egy álom maradt. Jelenleg 2 kutyával és három teknősbékával osztom meg életemet.
Célom nem a pumik számának növelése, hanem a minőségi tenyésztés. Ezért kennelemben nincsenek folyamatosan elvihető kiskutyák, előfordul, hogy egy kölyökre akár egy évig is várni kell. A cél, hogy a kölykök lehetőség szerint külső és belső tulajdonságaikban mindinkább megközelítsék az "ideális pumit", melyet véleményem szerint csak megközelíteni lehet, elérni nem, hisz tökéletes, hibátlan kutya nincs.
Az első két kutyám keverék volt. Sajnos ők már nem élnek.
Kormi kóbor kutyaként került hozzánk és úgy 11 évre nálunk is ragadt. Vele kezdtem kutyaiskolába járni, és egyáltalán „kutyázni”. Egy dolog viszont nagyon izgatott, mégpedig a kiállítások. Meggyőztem a családomat, hogy „egy kutya, nem kutya”, így 1993-ban került hozzánk Richie, azaz Kertvárosi-Black Manó Axel nevű rottweiler kan. Richie szép sikereket ért el a kutyaiskolában, és a kiállítások területén is. Sok kiskutya boldog apukája lett. Mára egy nyugodt, kedves „öregúr”, aki néha csökönyös, de végtelenül ragaszkodó és szeretetéhes.
Kormi halála után Richie egyedül maradt, amit szemmel láthatóan nehezen tűrt, így nem volt mit tenni, társ után kellett néznünk. Ekkor került a kezembe a Mészáros-Länger-Szabó: Puli, pumi, mudi c. könyv. Rögtön beleszerettem a pumiba. Bohókás kinézete, ragaszkodó természete azonnal megragadott. Sajnos még két év várakozás következett, végül 2001-ben megérkezett Gubanc, egy fekete szőrgombóc képében.
Gubanc kiválasztása igen nagy gonddal történt. Több tenyésztővel történt beszélgetés után az Anghiházi kennel (Németh György) mellett döntöttem. Az általa javasolt párosításból, három órás „földön fekvés” után (így figyeltük a kiskutyákat) kiválasztottuk Gubancot.
Tehát Gubanc jött, látott és győzött. Az egész családot meghódította, beleértve Richie-t is.
A 2002-es év a kiállítások éve lett. Az első sikereken felbuzdulva egyik szépségverseny a másikat követte, mígnem szinte minden kiállításon ott voltunk, az országon belül és kívül. Az eredmény rengeteg elnyert serleg és cím lett.
Mivel Gubanc mégiscsak egy pumi, Gyuri javaslatára kipróbáltuk a birkaterelést is. Itt is egész jól megálltuk a helyünket, több kitűnő minősítés mellett még „Nap győztes pumi” címet is kaptunk.
2004. februárjában megszületett Gubanc első alma. 3 szuka, 3 kan. Ebből egy kis pumi lányt megtartottam, Ő Ajnár.
Sajnos Richie 2004. december 29-én átment a szivárványhídon... Így a két pumi egyedül maradt.
2004. év közepétől Ajnár is kiállításokra jár, ahol nagyon szép sikereket ér el. Testvérei közül Angyal is jól teljesít, Ábránd sikeres terelőösztön próbát tett.